Kölcsey Ferenc és a Hymnus
Az alábbi írás forrása: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-7-osztaly/az-oda-a-himnusz-es-a-rapszodia/kolcsey-ferenc-himnusz
A vers eredeti teljes címe: Hymnus a Magyar nép zivataros századaiból; az "alcím" tehát később vált el a mai címtől.
Kölcsey visszahelyezi költeményét a múltba, a "zivataros századokba", talán a 150 éves török hódoltság korába (16—17. század). Azonosul egy akkori protestáns prédikátor-költővel, beleéli magát a helyzetébe, s ezt az elképzelt elődöt szólaltatja meg.
A Himnusztörténelemszemléletének lényege, hogy Isten a történelem irányítója, az események mozgatója. Tőle kaptuk ajándékba ezt a "szép hazát", de "bűneink miatt" jogosan sújt a balsors évszázados szenvedéseivel.
Az első és az utolsó strófa imádság, Istenhez forduló könyörgés: áldást, védelmet és szánalmat esdekel a magyarság számára. Legfőbb érve, hogy ez a nép már levezekelte, megbűnhődte nemcsak a múltban elkövetett bűnöket, hanem a jövendő esetleges vétkeit is.
Két versszakban (2—3.) Isten ajándékait sorolja fel a prédikátor-költő egyes szám második személyben fordulva a Teremtőhöz. Ő segítette honfoglaló őseinket, neki köszönhetjük a föld termékenységét, a múlt dicsőségét. A 3. strófát záró alliterációk jogos nemzeti büszkeséget sugároznak.
Kölcsey elhagyja a 16—17. századi versek bűnfelsorolását, csak egy sóhaj ("Hajh, de bűneink miatt..." ) utal arra, hogy Isten bűneinkért, hálátlanságunkért küldte ránk a balsors súlyos csapásait. Ezek között megemlíti a tatárjárást, a török rabigát. Ugyancsak isteni fenyítés a testvérviszályok sorozata s az üldözöttek, bujdosók keserves sorsa is (4—6. strófa). – Két feltűnő túlzással ("vérözön", "lángtenger") nyomatékosítja a vers a száműzött hazátlanok kétségbeesését. A 7. versszak a „jelen" sanyarú állapotát festi. Három képellentét(vár — kőhalom; kedv, öröm — halálhörgés; szabadság — kínzó rabság) érzékelteti a múlt dicső nagyságával szemben a jelen kisszerű törpeségét. Ennyi sorscsapás és szenvedés után a költő már csak az igazságos Isten szánalmában mer reménykedni;
Kölcsey versében a himnuszok szokásos jellegzetességei mellett a panaszdal, a siralomének(a jeremiádok), a könyörgésés az elégiaműfaji vonásai is megtalálhatók.
A költeményt Erkel Ferenc zenésítette meg (1844), s így lett a magyar nemzet imádságává, himnuszává.
Túlzás (hiperbola): a dolgok valódi mértékének a valószínűség határán túli felnagyítása; a túlzás a felindult lelkiállapot szülötte. – A Himnuszbanilyen a vérözönés a lángtenger.
Paradoxon (látszólagos képtelenség): olyan szavak, gondolatok összekapcsolása, amelyek látszólag kizárják egymást. Stílushatása igen erős, éppen váratlansága, meghökkentő volta miatt; a Himnuszbanpl. "...nem lelé honját a hazában”.
Bónis Ferenc : A Himnusz születése és másfél évszázada, 1995 (In: Hitel 1995.2.sz.)
Fűzfa Balázs: Kölcsey igaza, 1996 (In: Hitel 1996.1.sz.)
Hatvany Lajos: A százéves Himnusz, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1960 (In: Hatvany Lajos: Irodalmi tanulmányok 2.k.)
Horváth Károly: A Hymnus és a Vanitatum vanitas, 1985 (In: Literatura 1985. 1-2.sz.)
Krúdy Gyula : A Himnusz bölcsőjénél, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1957 (In: Krúdy Gyula: Írói arcképek 1.k.)
Lukácsy Sándor : A Hymnus és a Szózat bölcsőjénél, Balassi Kiadó, Bp., 1995 (In: Lukácsy Sándor: A hazudni büszke író)
Madarász Imre : A szenvedő vátesz Kölcsey hazafias költészete, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Bp., 1990 (In: Madarász Imre: Zengj hárfa!: Tanulmányok a magyar felvilágosodás és reformkor lírájáról)
Szauder József: Himnusz: A magyar nép zivataros századaiból, Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1975 (In: Mezei Márta-Kulin Ferenc (szerk.):Miért szép?A magyar líra Csokonaitól Petőfiig)
Vasy Géza: Himnusz-A magyar nép zivataros századaiból, Móra Könyvkiadó, Bp., 1994 (In: 99 híres magyar vers és értelmezése)
Boldizsár Zeyk Imre: Százhetven éves a magyar nép nemzeti imája, a Himnusz, 1993 (In: Művelődés 1993.)
Érdekesség a Petőfi Irodalmi Múzeumtól:
https://pim.hu/object.55791588-5ef3-4691-b871-cd4c85180a83.ivy
A Himnusz és a Szózat 17 nyelven , CD-n